Vigadó – a város kultúrstandja
1899-1902 között szecessziós stílusban épült. Felépítése majd fél millió koronába került és hihetetlenül nagy csodálatnak örvendett. A „szépség, jóság és igazság szentélyének” tartották. A mai Szlovákia területén nyolc ilyen történelmi szempontból is értékes színházépület maradt fenn.
Az utolsó ilyen stílusban épült színházak egyike Szlovákiában
Gerster Kálmán építész úgy tervezte az épületet, hogy a színházon kívül egy szállodának, koncertteremnek és kávéháznak is helyt adott. A történelmi leírás szerint a termeket fehér és arany díszek ékesítik, ill. 235 férőhelyről is szó esik.
A Vigadó háromszintes épülete hosszanti alaprajzú, négy sátortetős, hasáb alakú saroktornyát pedig díszkupolák- és lámpák ékesítik. A kupolán hagyma alakú tetők, szélein pedig lángokra emlékeztető vázák találhatók. Az északi és déli homlokzatot rizalit (az épület homlokzatsíkjából kiemelkedő rész) díszíti. A Vigadó főbejárata előtt két ión oszlopfővel díszített előcsarnok található, melynek tetejét balusztrádos erkélyre építették át. Az előcsarnok alatt egy út maradt fenn, ahol régen a kocsikkal közlekedtek. A gyalogosoknak lépcsőket alakítottak ki. A koncertterem pontosan az épület közepén található. Az épület fő díszítőeleme Igló város hattyút ábrazoló címere, mely az ének és költészet jelképe. Az ősi mondák szerint a hattyú szereti a zenét és halálakor gyönyörűen énekel. A Vigadó épületének földszinti és emeleti részén éttermek, kávézók és a szálloda található.
A színházat sajátosan tervezték. Félkör alakban nyúlik ki az épületből, ahol egy szintén félkör alakú lépcsősor vezet a hétajtós bejárathoz. A színházban a földszinten kívül egy kétsoros erkély is található. Figyelemre méltó Hanula József, iglói festő freskója is, amely a Magas-Tátrát és a tátraaljai tájat ábrázolja.
Az étteremnek is helyt adó Vigadó ma a Szepesi Színház, a városi kulturális központ és a „Reduta“ nevet viselő helyi televízió székhelye.
