Szűz Mária Mennybevétele római katolikus templom Szlovákia legmagasabb templomtoronyával
A plébániatemplom Igló legjelentősebb történelmi műemléke, mely a város központjában található. A 14. században épült templom egy része a mai napig fennmaradt eredeti formájában. A templom számos látnivalóval szolgál:
A templom történetéből
A templom 14. századi építészete részben eredeti állapotában maradt fenn napjainkig, jóllehet az évszázadok során több javításon és átalakításon esett át. A 15. század közepén pusztító földrengés sújtotta Iglót, amelynek során a templom sík mennyezete beomlott. Néhány évvel később új keresztboltozatot építettek, amely szükségessé tette a sokszög alaprajzú pillérek köréépítését.
A 16. század végén (1576-ban) a templomot ismét felújították. Renoválásra szorult a templom eredeti, a 16. század elejéről származó gótikus tornya is. Ez egy alacsony, zömök torony volt körfolyosóval és zsindelytetővel.Amikor 1649-ben az új harangot felhúzták a toronyba, rájöttek, hogy a helyi időjárási viszonyok között a zsindelytető nem tartós. A torony ekkor új külsőt kapott: hagymasisakos lezárást, amely egészen az 1849-es tűzvészig fennmaradt. Az új toronyórát már 1608-ban felszerelték, az új rézfedést pedig 1760-ban készítették el
1771 és 1772 között a teljes szentélyt átépítették mai formájára, gazdag díszítéssel, valamint a Szentlelket és angyalokat ábrázoló motívumokkal. A szentéllyel egy időben építészeti átalakításokat végeztek a sekrestyében is, amely választóhelyiségként szolgált. 1789-ben a templomot új kőburkolattal látták el. Az eredeti fa karzatot lebontották, és helyére új, falazott karzatot építettek, amelyet klasszicista stukkódíszítéssel ékesítettek. Az orgonát 1824-ben felújították.
Az 1849-es tűzvész jelentős károkat okozott a templomban, a toronyban, valamint a környéken álló több házban is. A templom legnagyobb felújítására 1886 és 1887 között került sor. Új padlóburkolatot kapott a Bécsből szállított csempékből, gazdagodott színes üvegablakokkal, valamint új lámpákkal, gyertyatartókkal és csillárokkal, amelyek bécsi és budapesti műhelyekből származtak. A tetőt 1890-ben sikerült helyreállítani.
A templom legszebb és legértékesebb részei
A templom legszebb része a déli oldalon található. Figyelemreméltó a Szűz Mária megkoronázását ábrázoló dombormű is, mely az egyik legrégebbi Szlovákiában.
A legértékesebb a Keresztrefeszítés szoborcsoport (1520) − a Kereszt, Hétfájdalmú Szűz Mária és Szent János, mely a lőcsei Pál mester legjobb művei közé tartozik. Ritkaságnak számít az az 1500-as évekből származó táblakép is, mely Krisztus keresztrefeszítését és Szűz Máriát ábrázolja. A kép a régi Szűz Mária oltár része volt, melyet a lőcsei Miklós mester készített.
A templom kincsei
- A 14. század első feléből, az olaszországi Siena városából származó kereszt alakú ereklyetartó Gallicus Miklóstól
- 15. századi csóktáblák
- A kassai aranyműves, Antonio mester 16. századi aranyozott szentségtartója
- 1795-ben a lőcsei Kelbenhayer János műhelyében készült 25 m magas aranyozott ezüstkehely
- 1549-ben készült bronz keresztelőkút, melynek egy része a történészek szerint Konrád mester alkotása, aki az első szepességi, gótikus harangöntő műhelyt alapította
A legtöbb óraszámlap
A torony négy oldalán hét óraszámlap található, amelyeket egy gép hajt − 4 darab a felső részén, 3 darab egy kicsit lejjebb. Az óraszámlapok az eredeti gótikus toronyból maradtak fenn, melyet 1649-ben átépítettek. A toronyon lévő rengeteg óra miatt a szepességiek megkapták a „vakok” jelzőt.
