RÖVID TÖRTÉNELEM

A város történelme dióhéjban

Az első írásos emlék Iglóról 1268-ból származik, amely Villa Nova néven említi a várost. Ennek ellenére a város sokkal idősebb.

A újkőkor − neolitikum (Kr.e. 5500-4000 között) időszakában 6 különböző településről írnak (Kapustnice I, Nyár utca, Rittenberg, Smižianska roveň, a régi Februári Győzelem utca, Ing. O. Kožuch utca).

Az első kézzelfogható leletek szintén az újkőkorból származnak, tulajdonosaik az első gazdák és háziállat-tenyésztők voltak. Ebben az időszakban (Kr.e 4000-2300/2200 között) a badeni kultúra népcsoportjai éltek a Szepességben.

A korai és középső bronzkorban (Kr.e. 2300/2200-750 között) a fejlődést az oszmán kultúra határozta meg.

A város legrégibb szláv műemlékei a 8. századból származnak.

A tatárjárás idején (1241-1242) a város területén több község volt − Brusník, Stojan, Šág, Kozma (Paríž-Hnilec, Swanis). Miután a tatárok elhagyták a várost, a megmenekült lakók új falut alapítottak „Nová Ves” − Villa Nova néven.

IV. Béla király a tatárjárás után új lakókat hívott a kiirtott területre. Az új családok Csehországból, de főleg Szászországból, érkeztek, melynek nagy részét elárasztotta a tenger. A bevándorlók a Szepességben egy szász kolóniát hoztak létre, 1243-ben és 1271-ben pedig számos kiváltságot kaptak. Nová Ves a német „Neudorf“ és a latin „Nova Villa“ nevet kapta, később a magyarok „Igló”-nak nevezték el.

Az első írásos emlék a városról, mint új településről, Fülöp esztergomi érsek 1268. november 29-én kelt okirata, melyben a várost Villa Nova néven említi. A feljegyzések alapján a város nem 1268-ban alakult, hiszen ekkor már Iglónak, mint falunak saját temploma és parókiája is volt. Elnevezése a régi szlovák „Iglov” és az újabb német „Nová Ves” falukból jött létre.

Igló első és egyben legrégebbi iskolája az egyházi-városi latin iskola volt, melyet a 14. század első felében építettek. Az első tanárok papok voltak. Az iskolai oktatás alapja az írás, olvasás, számtan és az ének volt, míg a felső tagozaton a hét szabad művészetet tanulták, azaz a nyelvtant, dialektikát, logikát, rétorikát, csillagászatot, számtant, mértant és zenét.

1357-ben Konrád mester Iglón alapította Szlovákia legismertebb gótikus harangöntő műhelyét. A legismertebb harangöntő mester Wagner János volt, aki 1516-ig dolgozott itt. A városban máig megtalálható az általa készített két harang.

1380. december 6-án I. Lajos király vásári jogot adományozott a városnak, melyet szombatonként tartottak. Ez a privilégium jelentős volt a gazdaság, a város létkérdése szempontjából, hiszen abban az időben csak a piacon kereskedhettek. A14. század végén a városnak már erődítménye is volt négy kapuval. Az erődítmény szélessége 120-220 cm, az árkok pedig 6 méter széles és 2 m mélyek voltak. Napjainkban már csak a Lőcsei kapu maradt fenn.

A város címere a 15. század óta ismert.

1408. július 30-án Zsigmond király új privilégiumot adományozott Iglónak, mely szerint a heti vásárokon kívül a város még egy vásárt rendezhet – minden év augusztus 15-én. Az évente megrendezett vásárok pár hétig tartottak. A távolról (Lengyelország, Románia, Oroszország) érkező kereskedők széles kínálattal várták az odalátogatókat.

Az 1412. november 8 -án, Zágrábban aláírt szerződés alapján Zsigmond király 37 000 cseh garast kapott II. Jagelló Ulászló lengyel királytól kölcsöbe. A pénzre a velencei háborúhoz volt szüksége. Abban az időben tilos volt a kölcsönért kamatot felszámítani, így Zsigmond király 13 szepesi várost, köztük Iglót adta zálogba a lengyel királynak. A város 1413. január 12-től 1772-ig, azaz 360 évig volt zálogban.

1435. december 6-án Zsigmond király megújította és megerősítette a város privilégiumait, továbbá három éves vásár rendezését engedélyezte nyáron, augusztus 15-én és november 11-én. Az iglói vásárok így rövid időn belül rendkívül ismertté váltak.

1632-ben II.Ferdinánd engedélyezte a városnak, hogy irataira piros viaszpecsétet nyomhasson. Nagy megtiszteltelés volt ez Igló számára, hiszen mindaddig csak zöld vagy fekete viaszt használhattak.

 

1672 és 1684 között a Thököly-felkelés lázadói tizenkétszer fosztották ki a várost.

1709 és 1712 között Rákóczi Ferenc felkelése után pestis tombolt a városban, melynek több mint 2 000 ember esett áldozatául, egész családok tűntek el az élők sorából.

1772. november 5 -én a város egy nagy ünnepség keretén belül visszakerült a magyar királyhoz. 1772-ben Mária Terézia Szentpéterváron Lengyelország felosztásákor megkapta a hárommillió lakosú Haličot és a zálogban lévő szepesi városokat is.

1774-ben létrejött a 13 szepesi város tartománya. 1778-ban Mária Terézia még három várost csatolt hozzá, így a tartományhoz 16 szepesi város tartozott. 1778-tól 1876-ig a tartomány székhelye Igló volt.

A 19. század elején számos kereskedő telepedett le a városban, akik kizárólag itt kereskedtek. 1812-ben létrejött az első gyár, ahol kőedényeket készítettek (1869).

A város legrégebbi pénzügyi intézménye a XVI szepesi város takarékpénztára, melyet 1846-ban alapítottak.

1849. február 2-án a császári haderők és a magyar felkelő csapatok kerültek összetűzésbe. A csata során a város nagy része, ill. a római katolikus templom eredeti tornya is a lángok martalékává vált. A katonák hatalmas kárt okoztak, így a magyar kormány békülés céljából 7 500 aranyat ajándékozott a város újjaépítéséhez.

Az 1869-1871 között épült Kassa-Oderberg /mai Bohumin/ vasútvonal új lehetőségeket tárt a város elé. A századfordulón üzembe helyezték a városi erőművet.

1886 és 1888 között elkezdődött a római katolikus plébániatemplom felújítása, mely Koštialik István lelkész szolgálata alatt zajlott. Koštialik saját forrásaiból 3 000 aranyat adományozott a templom felújítására. Az átalakítás összesen mintegy 25 000 aranyba került.

1892 és 1894között épült az új, 87 méter magas neogótikus torony Steindl Imre tervei alapján. Az átépítés összesen 42 000 aranyba került, a legnagyobb összeget a város adományozta (19 660 arany). A neogótikus torony a város sziluettjének egyik legfontosabb és legjellegzetesebb részét képezi. Ez a legmagasabb templomi torony Szlovákia területén. Különlegességnek számít, hogy az erkély felletti órán kívül a torony alsó részén is van egy óra.

A város 1894-ben városi erőművet épített, ezzel jelentősen javult a lakosság életkörülménye és elkezdődött az ipari termelés korszerűsítése.

1929 júliusában Iglón zajlott a  Nagy tátraalji kiállítás. A rengeteg kiállító 12 épületben várta az érdeklődőket. A kiállításon összesen 60 ezer látogató volt.

1939. március 24-én a magyarok a helyi repülőteret bombázták, mely során 5 katona és 6 civil életét vesztette. Igló így első közép-európai városként tapasztalhatta meg a tényleges politikai válságot, ami a II. világháborúhoz vezetett, ill. amelyet még a háború kitörése előtt lebombáztak.

1945. január 27-én a szovjet hadsereg vetett véget a II. világháború borzalmainak, amikor több napos harc után elfoglalta Igló városát és kiűzte a németeket.