„Kedves Igló, nagyon tetszel nekem és nagyon szeretlek. Úgy szeretlek, mint a menyemet, Lenkát, aki a te szépségedben látta meg a napvilágot. Mivel a fiamnak és feleségének van egy kislánya, Adelka, az unokám valójában félig iglói. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a családom gyökerei a Szlovák Paradicsomban és annak fővárosában találhatók. Minden szerettemnek, így Iglónak is azt kívánom, hogy egészségben, optimizmussal fejlődjön és szépüljön. Legyetek egyediek és különlegesek, de sohasem önteltek, inkább kedvesek, barátságosak – amilyenek mindmáig voltatok.“

„Ha létezne vendégpolgármesteri állás és egy szlovák várost kellene választanom, ahol legalább egy óráig „polgármesterkedhetnék”, kétségtelenül Igló lenne az. Nem csinálnék semmit, csak élvezném a kilátást a lencse alakú főtérre, az egyedülálló evangélikus templomra, a városházára, a Vigadóra és a Szűz Mária mennyebevételének szentelt templomra. Gyönyörködnék a legszebb szlovák régió, a Szepesség tájaiban, vendéglátásában és barátságosságában. Hiszem, hogy egyszer majd a független Szepes megyében is.“

„Otthon vagyok a Szepességben. Bár nem itt születtem, a szívemhez nőtt. Még ha a szepesieket vakoknak is nevezik, biztosan nem voltak „rövidlátók“. Hihetetlenül gazdag történelmet, műszaki emlékeket, építészetet és kiváló hagyományos ételeket hagytak maguk után. A város a környező táj miatt méltó a „szepesi gyöngy” elnevezésre. Átkelni a Szlovák Paradicsom szurdokain, megkóstolni a hagyományos džatky-t (krumpliból készült étel – ford. megj.), megmászni a legmagasabb templomtornyot, megérinteni a harangöntő mesterek műveit, élvezni a helyi emberek vendégszeretetét vagy a koncertet a történelmi Vigadó épületében − ezt egy idelátogató mind megtapasztalhatja. Igló városa szerelmet, barátokat és szerényebb életfelfogást adott nekem − ez egy nagyvárosban nehezen elképzelhető.“